August Schwarz oldenburgi kereskedőt tartják a képeslap feltalálójának, aki 1870-ben egy német levelezőlap bal felső sarkára egy ágyú mögött álló tüzér képét nyomtatta.
Ez az év a képes levelezőlap születési éve .
Ezt fogadta el a Képzőművészeti Alap is, amikor az 1970-ben kiadott képes levelezőlapjaira rányomtatta: "100 ÉVES A KÉPESLEVELEZŐLAP".

A képeslap története.Az 1878-ban tartott Postaügyi Világunió összejövetelen szabványosították a levelező- és képeslapok méretét 140x90 mm-ben.
Nemcsak a méretet, hanem a díjakat is egységesítették; a lapok díjszabását a levéldíjszabás felében határozták meg.
Az 1890-1914 közötti évek a képeslap térnyerését hozták.
Érdekes, hogy bár már az 1885-ös Postaügyi Világkongresszus jóváhagyta, hogy a képeslapok hátoldalát megosszák a címzés és a közlendő szöveg között, az úgynevezett hosszúcímzéses lapok egészen 1905-ig megmaradtak.
Tehát 1905 előtt csak a lapok képes oldalán levő parányi szabad helyre (vagy ami még rosszabb, a képet összefirkálva) lehetett írni.
A posta 20 éves vonakodásának oka, hogy a hosszabb üzenetek íróit a drágább levél küldésére ösztökélje.
Erre az időszakra esik a képeslapgyűjtés nemes szokásának kialakulása.
A hatalmas érdeklődés hatására a kiadók jobbnál jobb ötletekkel, humorral, nyomdatechnikai eljárásokkal álltak elő.
Nagy siker volt az átvilágítós képeslap, amely fény felé tartva egy másik képet tesz láthatóvá. (például egy lap átszellemült arccal zongorázó hölgyet ábrázol, de a fény felé tartva láthatóvá válnak a szomszédok, amint fülüket befogva menekülnek el otthonról.)
Magyarországon az 1890-es évek elején kezdődött a képeslapok elterjedése.
Eleinte csak külföldi kiadók jelentettek meg magyar lapokat, majd 1896-ban, a Millennium alkalmából egy 32 darabból álló magyar sorozat kerül piacra, amely történelmünk eseményeit, Budapest és néhány vidéki város jellegzetességeit mutatja be.
Az I. világháború újabb hatalmas lökést adott a képeslapkiadásnak.
A csataképek, a fegyverek, a háborús térképek, de legfőképpen a hadipropaganda kimeríthetetlen tárháza volt a lapok témájának.
A két világháború közötti időszakban vált tömegessé a filmjelenetek és a színészek "képeslaposítása".
Megjelentek a sportlapok, népszerű lett a leporelló, s annak az a fajtája, hogy a képeslapból lehetett kihúzni harmonikaszerűen a kis képeket.
A több mint ötven esztendeig tartó szocializmus nem tett jót a képes levelezőlapoknak. Kezdetben a silány minőség, később a tartalmi egysíkúság jellemezte.
A hatvanas években nagy divat volt a "hangos képeslap" melyet lemezjátszón meg is lehetett hallgatni.
A rendszerváltásnak sokan örültünk, s tán még többen csalódtunk benne.
Köztük a képeslap gyűjtök népes tábora is.
Vártuk a választék bővülését, minőségjavulást, ötletes újdonságokat, érdekességeket.
Ebből szinte semmisem valósult meg.
A képeslapküldés kiment a divatból. A mobiltelefon, SMS, e-mail gyorsabb, esetenként még olcsóbb is, a lelassult és megdrágult postai szolgáltatásnál.
A modern hírközlési lehetőségek konkurenciája csökkenti a képeslapok iránti keresletet, de nem szünteti meg.
A festészet sem szűnt meg a fényképezés feltalálásával, a mozi és a színház sem halt meg a televízió megjelenésével és az újságok is túlélik az internet elterjedését.